Sokan megtapasztaltuk azt az érzést, amikor egy új ruha varrása vagy a póló címkéje zavarta a bőrünket. Akadnak emberek, akik nem szeretik, ha kétféle állagú étel keveredik a tányérjukon. Vannak köztünk olyanok, akik nehezen viselik a porszívó vagy hajszárító erős hangját.
Nehezítő tényező az is, hogy egyes érzékszervek szenzoros érzékenysége hullámzó lehet: az a hang, mely egyik nap elviselhetetlen, máskor nem okoz panaszt.
Mi állhat ezeknek a nehézségeknek a hátterében?
Nagy valószínűséggel, szenzoros integrációs zavar.
Mi is ez a szenzoros érzékenység?
Idegrendszerünk fontos feladata, hogy a környezetünkből érkező ingereket - látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés, egyensúlyozás, hőérzet – észlelje, a kapott információkat összerendszerezze és az agyunk számára értelmezhetővé tegye, majd az értelmezés mentén reagáljon. Ebben a folyamatban fontos szerepe van korábbi tapasztalatainknak, amelyeket össze kell kapcsolnunk az új információkkal, a helyes döntéshozatal érdekében. Amikor ebben a folyamatban zavar történik - nem megfelelő az inger szerveződés – a test nem ismeri fel az ingereket, akkor beszélünk szenzoros integrációs zavarról.
Az autizmusban érintett gyermekek esetében a szokatlan viselkedések hátterében gyakran társuló szenzoros nehézségek állnak. A szenzoros problémák megértése nem egyszerű feladat, mivel ezek a tünetek egyénenként nagyon eltérőek és változékonyak lehetnek.
Fontos értenünk, miért gondolkodik, kommunikál, viselkedik a gyermek teljesen másként, mint ahogyan az adott helyzetben várnánk tőle. Ezt a célt szolgálta az Egy Másik Út Alapítvány szenzomotoros terápiás tábora.
Arisztotelész óta úgy tudjuk, hogy a külvilágról alkotott képünket klasszikus értelemben öt érzékszerv határozza meg. Ennek a tudásanyagnak a feldolgozása mentén szerveztük a tábort.
A hetet a látással, hallással, tapintással, szaglással és ízleléssel, kapcsolatos kísérletekkel, mesékkel, játékokkal igyekeztünk megtölteni, autizmus specifikus köntösben. Elsődleges célunk volt, hogy a gyerekek egymással barátkozhassanak, ismerkedhessenek és a közös játék tevékenységgel, aktivitásokkal fejlesszük szociális kompetenciáikat.
Tapasztalataink szerint a kiszámítható keretek nagyban segítik a mindennapokban való beválást és az új körülményekhez való rugalmasabb alkalmazkodást.
A munkát szerződéskötéssel indítottuk, amelyben közösen meghatároztuk és rajzos formában rögzítettük az együtt töltött idő legfontosabb szabályait. Az elfogadást ujjbegy pecséttel szentesítettük.
Minden nap beszélgető körrel indult és végződött. Ezen alkalmakkor érzéstábla és érzelmi hőmérő segítségével mindenki beszélhetett az érzéseiről, feszültségi szintjéről, illetve feleleveníthette az adott nap legkedvesebb vagy legnehezebb pillanatait. Itt történt a napi önértékelés és az együttműködési készségre, kommunikációra, valamint a figyelem koncentráltságára a visszajelzés.
A 3 szintű jutalmazási rendszerben a vizuális megjelenítést a pecsétgyűjtő biztosította. A nap végén a nyomdákat be lehetett váltani a gyermek által választott édességre vagy matricára. Ennek a segédeszköznek kettős feladata volt. Egyrészt, hogy visszajelzést tudjunk adni a gyerekeknek arra vonatkozóan, hogy milyen viselkedésformát tartunk kívánatosnak a tábor során, másrészt olyan távlati célok megfogalmazása, amelyek a későbbi közösségi csatlakozások alkalmával is segíthetnek beilleszkedni, együttműködni (pl.: kooperáció, szabályok betartása, barátságos kommunikáció…)
Rajzos napirend segítette egy-egy nap eseményeinek a követhetőségét. Kialakításakor a láthatóság, illetve az 5-8 éves, nem olvasó korosztály számára is biztosítható érthetőség volt a rendező elv.
Mindenki készített Én-könyvet, amelybe a rajzok, feladatlapok, a legkedvesebb eseményekről készült képek és a pecsétgyűjtő került. Az alkotások, fotók utáni rövid bejegyzések megkönnyíthetik a későbbi felidézést, és segítségükkel gyakorolni lehet a történetmesélést.
Az étkezéseknél is fontos szempont volt a vizuális megsegítés. Mindenkinek eltérő színű, névvel –és óvodai jellel felcímkézett pohara, tányérja volt. Igyekeztünk feltérképezni, hogy az egyedi esetekben hogyan lehet javítani az étkezési nehézségeken. Az egyéni preferenciák figyelembevételével zajlottak a konyhai tevékenységek.
Fontos volt számunkra, hogy a különböző tevékenységek különböző terekben történjenek, jól követhetőek legyenek, és mindenki számára egyértelmű lehessen, hogy mikor, hol, mi történik. Biztosítottunk egy pihenő, félrevonuló helyet, ahova a gyerekek fáradtság vagy frusztráció esetén személyes tárgyaikkal visszavonulhattak. Ügyesen jelezték a segítségkérő kártya segítségével ez irányú igényüket, és megfelelő módon használták a nyugi kuckót.
A kirándulós napon - amely külső helyszínen zajlott és sok nehézséget jelentő változási lehetőséget hordozott - újra ismételtük illetve a helyzet adta aktualitásoknak megfelelően módosítottuk a szabályokat.
Zárásként a gyermekek erősségeit megerősítő oklevéllel és apró ajándékkal búcsúztunk.
Egyéni megfigyeléseket is végeztünk a hét során, amelyek tapasztalatait online illetve személyes konzultáció keretein belül megosztottuk a szülőkkel.
Az érintett gyermekek szüleinek köszönjük, hogy bizalmukkal megtisztelték alapítványunk munkatársait.
A résztvevő gyermekeknek hálásak vagyunk, hogy lelkesen végig játszották velünk a forró nyári napokat.
Fogt-Áman Krisztina
Az alváshigiéné tudatos kialakítása a gyermekünk életében pontosan olyan fontos, mint ebben a járványos időszakban a vírusok elleni higiénés védekezésé. Autizmusban az alvás sokaknak jelent nehézséget. Az érintett gyermekek kb. 50 %-a kevesebbet és kevésbé pihentetően alszik, mint neurotipikus társaik, az elalvási nehézségekről, alvászavarokról nem is beszélve. Ezzel az írással szeretném segíteni a szülőket abban, hogy közösen végig gondolva az esetleges nehézségeket, megoldást találjunk a problémára.
Gondoljuk csak végig szenzoros szempontból, milyen tényezőkre figyeljünk oda, amikor a megfelelő alváskörnyezet kialakítását tűzzük ki célul.
Az első, milyen fényviszonyok vannak a helységben. A fényviszonyokra reagáló hormonunk, a melatonin, csak sötétben termelődik. Gyakran látjuk autizmusban érintett gyermekeknél, hogy a melatonin termelés hiányos. A megfelelő melatonin-szint elérését segíthetjük a helység besötétítésével vagy pszichiáter javaslatára bio-melatonin adással is. Van, aki szorongások miatt csak fény mellett tud elaludni. Ilyenkor megbeszélhetjük a gyermekkel, hogy vörös fény segíti az agy megnyugvását, tehát sötétíthetünk vörös függönnyel, vagy kapcsolhatunk neki sólámpát, esetleg vörös kislámpát, tompa fénnyel (pl: letakarhatjuk a lámpát egy kendővel). Ez segít visszaemlékezni a magzati létre is, ami sok gyermek számára megnyugtató, az ősbizalom-érzést hozza elő. Itt jegyezném meg, hogy az elektromos eszközeink kék tartományú fényt árasztanak, amely fokozza az agyi aktivitást, így nem javasolt a gyermek közelében elalvás előtt kb. egy órával semmilyen elektromos képes eszköz (tv, tablet, okostelefon stb.) használata. A cél ugyanis az agyi működés csendesítése, nyugalmi fázis elérése, lefelé hangolás.
Az akusztikus ingerek is tudnak problémát okozni egy erre érzékeny gyermeknél: mennyire van zaj (autók, utca zaja, tv stb.). Van, akit a csend zavar, mert fél. Érdemes végig gondolnunk, hogy gyermekünk az auditív tartományban ingerkereső vagy ingerkerülő-e. Lehet, hogy a szellőztetésnél nyitva maradt ablak becsukása, az ajtó bezárása eléggé szigeteli a hangot. Esetleg a gyermekszoba áthelyezése a ház leghalkabb részére már meg is oldja a problémát. De füldugóval is próbálkozhatunk. Aki pedig ingerkereső, egy halk zene, természethangok (pl: tenger morajlása) segítség lehet az elalvásban. Főként az auditív érzékeny gyerekek számolnak be arról, hogy nagyon nehezen alszanak el. Néha 1,5 óra is eltelik, mire végre el tudnak aludni. Nekik egy izomrelaxáció megtanítása sokat tud segíteni. Így el tudják terelni a figyelmüket a zajokról és egy fizikálisan nyugodt állapotot tudnak létrehozni, amely segíti a befelé fordulást, a zajok kizárását. Ha zenét választunk, érdemes olyanban gondolkodni, amely folyamatosan halkul, lassul. Ezzel is segítve ennek a modalitásnak a lefelé hangolását.
A tapintási ingerek is megnehezíthetik az elalvást. Egy rosszul megválasztott anyagú pizsama, vagy bent hagyott biléta, zavaró gomb is irritálhatja a gyermeket. Esetleg a túl rövid, túl hosszú takaró. Van, aki bebugyolálva szeret aludni, neki egy hálózsák jó választás. Van, aki nem szereti, ha a lábán valamit is érez, zoknit se visel el. Nem mindegy, milyen a hőmérséklet a takaró alatt. Sok autizmusban érintett gyermek utálja, ha megizzad, mert nedves lesz a ruha, párna, takaró. Ilyenkor, ha felébred, nem tud visszaaludni, amíg ki nem cserélik az ágyneműt szárazra. Van, akinél a súlyozott takaró a megfelelő választás. A súlyozott takaró szerotonin felszabadulást okoz a szervezetben, így könnyebb az elalvás. Van, akinél a biztonság érzését a zugos, barlangszerű terek segítik. (pl: sátor, baldachin)
A szagingerekre érzékenyen reagáló gyerekeknél mindig fontos kiszellőztetni alvás előtt. Fontos, hogy náluk legyen a szagolgatós nyugitárgy. Ez általában a szülő illatával teli ruhadarab is lehet (pl: anya pólója vagy hálóinge). Az illat a legerősebben megmaradó emléknyom, így jó emlékekre visszavezetés is segíthet elaludni (pl: szoptatás). Mostanában divatos illóolajok párologtatásával is tehetünk egy próbát. Kiváló nyugtató, altató hatása van a levendulának. Ilyen illatpárna is kapható. De a gyermek által számára legkedvesebb illat a legmegfelelőbb.
Az étkezésnél arra figyeljünk, hogy a szervezetet gyorsító, felpörgető ételeket kerüljük elalvás előtt: magas cukor-, és koffein tartalmú ételek. (pl: kakaó, csokoládé, fekete tea, gyümölcslevek) Ami nehezen emészthető, az is okozhat a gyomorban diszkomfort érzést, ami nyűgössé teszi a gyermeket, nehezen tud elaludni. Érdemes arra is figyelni, hogy a táplálék allergiák,- érzékenységek első jelei lehetnek a vacsora után jelentkező felpuffadás, fájdalom, székrekedés, hasmenés. Vannak autizmusban érintett gyermekek, akik nehezen jelzik a testi érzeteiket, mert nem tudják még tudatosítani. Csak a diszkomfort érzés jelenik meg erősen, amit a szülő nem tud még értelmezni, amely nem-alvást eredményez, amíg a táplálék emésztése zajlik.
Autizmushoz gyakran társulnak alvászavarok is: pavor nocturna, alvajárás, fogcsikorgatás stb. Ezekre a gyermek nem emlékszik felkeléskor, viszont az idegrendszerét fárasztja, fogainak zománcát tönkre teheti. Mindegyik gyermekpszichiáterrel történő konzultációra szorul. Szülőként a nyugodt, konfliktus-mentes nappali léttel tudjuk csökkenteni a tünetek gyakoriságát, relaxációs technikákkal csökkenteni a gyermek feszültségét. A fogcsikorgatásnál fogorvossal konzultálva esetleges fogvédő éjszakai használatát érdemes kipróbálni.
Mivel a rendszeresség, előre kiszámíthatóság segíti a nyugodt, feszültségmentes kivitelezést, jó, ha van egy szertartásunk az alváshoz vezető időszakra. Miután milyen cselekvés jön. Ezt jó, ha pontosan tartjuk, mert így sok konfliktus megelőzhető. A következetességgel lecsökkenthetjük az alvás körüli „plusz köröket” is. (pl: szomjas vagyok, pisilnem kell stb.)
Én fontosnak tartom, hogy a gyermek egyedül tudjon aludni és önmagát altassa el egy bizonyos életkor után. Tudom, hogy autizmusban érintett gyermekeknél ez későbbre tolódhat, mint a neurotipikus gyermekeknél az erősebb szeparációs szorongás miatt. Mindenesetre érdemes erre iskolás korig eljutni.
Fontos témának tartom még az óvodai alvás kérdését. Az autizmusban érintett gyermekeknél gyakran az „ottalvás” mumusnak számít, mert nem tudnak a közösségben aludni. Nincs az a bizalom felépítve, vagy az alvásigényük kevesebb esetleg az idegrendszerük másként tud pihenni. Ilyenkor én nem javaslom a minden áron alvást. Ha együttműködő az óvodapedagógus, akkor lehet neki nyugi eszközöket bevinni: szenzoros labdát, simogatós könyvet stb. A cél az legyen, hogy ne zavarja a társakat alvás közben. Ő így pihen.
Fontos végig gondolni, hogy ha nem alszik a gyermek, akkor mi okozhatja. Jön-e esetleg valami érzelmileg megterhelő változás: utazás, kirándulás, orvosi vizsgálat stb. másnap. Mert egy ilyen változástól nagyon szoronghat a gyermek, ami megakadályozhatja az alvást. Ezt úgy tudjuk csökkenteni, ha minél részletesebben előkészítjük a történést: szociális történettel, képekkel, videókkal. Esetleg történt-e az adott napon valami olyan konfliktus, amit a gyermek nem dolgozott fel vagy nem értett meg a szociális kontextus nehezített feldolgozása miatt. Sokat segít az elalvás előtt egy nap- értékelős beszélgetés, esetleg képkártyákkal (mit tartanál meg-polc szimbólum, mit dobnál ki a napból-kuka szimbólum?)
Az alvás az idegrendszeri fejlődés szempontjából kiemelt fontosságú tevékenység. Ilyenkor dolgozódnak fel a napi történések, ilyenkor íródnak át a rövid távú memóriából a hosszú távúba az aznap elsajátított tartalmak, ilyenkor pihennek a szervezet feldolgozó folyamatai. Érdemes egy olyan rutint kialakítani, amely nem akadályozza ezeket a folyamatokat. Mindenkinek pihentető alvást kívánok!
Gellért Lívia
tanácsadó szakpszichológus
