Mindig tanulok a pacienseimtől.  Amióta autizmussal élőkkel dolgozom, egy csodásan új gondolkodásmódot tanulok. Minden üléssel kicsit többet értek meg ebből, de újra és újra elkápráztatnak valami felemelően újjal. Amire sohasem gondolnék, pedig milyen logikus! Vagy olyan témákat hoznak be az ülésekre, amelyeken nekem is komolyan törnöm kell a fejem vagy bizony utána kell néznem a szakirodalomban. Nagyon szeretem ezt csinálni, mert ettől lesz változatos és sohasem unalmas. Mostanában a megfoghatatlannal kell foglalkoznom sokat. Több szülő is kérdezte tőlem, mit gondolok arról, érdemes lenne-e beíratni hittanra az autizmussal élő gyermeket vagy inkább erkölcstant válasszanak? Ilyenkor mindig végig vesszük mindkét lehetőséget és a szülő dönt. Csak közösen gondolkozunk. Én katolikus vagyok, azt a hitrendszert és szokásrendszert ismerem. Ebből indultam ki a gondolkodásban. Azt gondoltuk végig a szülőkkel, hogy az adott családban mennyire van jelen a hétköznapokban a vallásosság. Mert ha igen, abba belenő a gyermek, látja imádkozni a szüleit, esetleg járnak templomba, misére. Mire ez a kérdés felmerül, valószínűleg túl vannak azokon a kérdéseken, hogy kihez beszél a szülő ima közben? Milyen az Isten? Férfi vagy nő? Hogy néz ki? Ő a templomban lakik? Hogy hallhatja meg, amit mondok, ha én nem hallom? Hogy láthatja, amit csinálok, ha én nem látom? Miért kéne megbánnom, ha rosszat tettem? Miért kéne az Istentől bocsánatot kérnem, amikor nem is neki ártottam? stb. Nekik valószínűleg nem okoz gondot, ha a gyermekük hittanra jár.

Ha viszont nem a mindennapjaik része a vallásosság, akkor nem biztos, hogy érteni fogja az a hat-hét éves, amikor a hittan-tanár elkezd valakiről beszélni, akiről még nem beszéltek neki. Akit nem látunk és nem hallunk és kézzel nem megfogható. A megfoghatatlan, nem egzakt szerintem egy autizmussal élőnek nagyon nehezen értelmezhető. Általában mivel nem értik, el is távolítják maguktól és nem is nagyon értik azokat az embereket, akik vallásosak. Volt olyan tinédzser kliensem, aki összevitázott egy ismerősével és nyíltan lehülyézte, mert „normális ember nem hisz Istenben”. Az a srác pedig majdnem megverte őt ezért az állításáért. Utána a kliensemmel azt beszéltük át, hogy nyíltan senkit nem lehet lehülyézni, mert hisz Istenben. Hiszen lehet más véleménye a többieknek, mint az övé. És mindenki abban hisz, amiben tud vagy szeretne. Ez egy olyan része a gondolatainknak, amin nem érdemes összevitatkozni, mert nincs abszolút igazság.(Ilyen témák még a politikai nézet vagy a kulturális szokások.)

 Ha hittanra jár, valószínűleg kérni fogják a misén történő megjelenést. Ha szenzorosan érzékeny, a templom lehet nagyon érdekes vizuális élmény a sok freskóval és szoborral egy darabig. Utána viszont kissé unalmas. Vagy lehet, hogy pont a sok festmény, szín, vizuális élmény telíti az idegrendszerét.(Református templomok, modern, letisztult belterű templomok előnyben.) Az orgona hangja is lehet túl hangos vagy az éneklő tömeg félelmetes (emberi hang és sok ember egyszerre). Persze az is lehet, hogy szereti a zenét, megigézi az orgona hangja és ezért megy szívesen templomba. Most a pandémia miatt nincs békeadás, de amúgy ez is lehet kellemetlen a váratlan idegenektől jövő érintéssel. Viszont a mise strukturáltsága és kiszámíthatósága (ha ugyanaz a pap, ugyanazokkal az emberekkel találkozik, ugyanazok a cselekvéssorok ismétlődnek) lehet megnyugtató és élvezheti is. Vannak gyerekek, akiket az zavar, hogy csendben kell lenni és nem akkor beszél, amikor ő akar a szertartás alatt.

Még sohasem voltam olyan hittanórán, ahol autizmussal élő gyermek is volt az órán, de fikcióm szerint biztosan érdekeseket kérdezne, hiszen jó esetben addig kérdez, amíg meg nem érti, amit mondanak. (Ez biztosan jelentős kihívást jelent majd a hittantanárnak. Hiszen mindent logikus érvelés mentén kell meghatároznia.) Vagy nem mer kérdezni a gyermek a megfelelési vágy miatt és egy csomó frusztrációval, meg-nem-értéssel jön ki az óráról, ami növeli a feszültségszintjét és otthon melt-downhoz vezethet.

Ez természetesen az erkölcstanra is igaz lehet. Az emberi lélek és erkölcsiség problémahelyzeteinek megértése általában nehézséget okoz a számukra. Nincs szociális nyomás, hogy valamit jóvá tegyen, vagy figyeljen a másik gyermekre, nehogy megsértse. Vagy az érzések detektálásában csúszik el, mert nem látja, hogy sértő. Azt feltételezem, hogy erkölcstanon valószínűleg sok különböző nézetet ütköztetnek, ami egyszerre lehet lehetőség megtanulni intelligensen vitázni és frusztrációforrás, ha valaki nem gondolja úgy, ahogyan ő.

A vitás helyzetek megbeszélése mindenképpen cél a tanácsadási üléseken is. Sokszor gondolunk végig közösen olyan vitás helyzeteket, ahol nem látta saját felelősségét, mert rosszul értelmezett egy helyzetet. Erre talán mindkét óra alkalmas lehet.

Arra mindenképpen érdemes felhívni a tanár figyelmét, hogy a vizuális megsegítés nagyon megkönnyítheti a megértést bármelyik órán. Használhatnának képregényszerű történetmesélőt vagy a problémahelyzeteket is lerajzolhatnák vagy eljátszhatnák.

 Gondolataim csak eszmefuttatások a teljesség igénye nélkül. Szívesen veszem, ha kommentben megírják hozzá a gondolataikat!

Gellért Lívia

Az adventi naptárunk december 7-én bizony átalakult. A várakozás időszakában én is szerettem volna apró meglepetésekkel és valamilyen követhető vizuális rendszerben megfoghatóvá tenni a decemberi napok múlását. Az adventi naptár tökéletes választásnak tűnt erre a célra. A kerettörténet szerint az angyalok minden nap bekukkantanak és ha látják, hogy délután alszanak a gyerekek, egy kis finomságot rejtenek a dobozba. 

A délutáni alvás körül már akadtak nehézségek, ezért gondoltam jó apropó lenne, ha az angyalok éppen ezt jutalmaznák. Az első kibontott doboz után természetesen  még egy pár dobozba belekukucskált, hátha ott is van valami, de a furfangos angyalok nem töltötték meg ezeket előre. A doboz nézésnek pár nap után kialakult egy rituáléja, helye és ideje lett. Ugyanakkor problémát okozott, hogy egyedül nem tudta melyik dobozt kell megnézni (hiszen még csak 2 éves). Minden doboz különbözik ugyan, de mégis csak szülői segítséggel vált azonosíthatóvá az aznapi. Szerettem volna, ha ebben a rituáléban megtapasztalhatja azt az élményt, hogy egyedül is tudom, melyiket kell kinyitnom a meglepetéshez. Így történt, hogy a kibontás után fordítva tettük vissza a dobozt, hiszen abban már volt valami. Ezt követően egészen jól vezette ez az egyértelmű vizuális rendszer a következő dobozhoz őt. És nekünk, szülőknek is egészen láthatóvá vált, hogy már csak pár nap van karácsonyig....

 

Ehhez hasonló apró technikákról és segítségekről beszélgettünk a legutóbbi Beszélgetések az autizmusról alkalommal. Számos olyan ötletet hallottunk érintett szülőktől, ami minket is újabb technikákra ösztönzött. Szívesen fogadunk beszámolót, vagy eszközt a karácsonyi időszakról, melyet itt a blogon keresztül meg tudunk osztani egymással.

Gyimesi Nóra

A home office és a digitális távoktatás próbára teszi a felnőtteket és gyermekeket egyaránt.
Azt gondolnánk, hogy az első hullám tapasztalatai és a második hullám nehézségei kellő tapasztalattal, tudással, szervezéstechnikával vértezett fel minden érintett résztvevőt a pandémiás mindennapokban. A harmadik újrakezdés már senkinek sem okoz gondot. Minden bejáratott. Vannak tapasztalataink a saját és környezetünk működési mechanizmusairól, pontosan tudjuk a közvetlen környezetünk reakcióit, vannak megoldási sémáink a problémáinkból való kilábalásra.

Vagy mégsem?

A hírek reményvesztett emberekről, tönkrement életekről, visszafordíthatatlan tragédiákról szólnak.
Védekezni kezdünk. Nem olvasunk újságot, kiiktatjuk a televíziót, kerüljük a hírportálok böngészését, de ennek ellenére mindent tudunk, valahogy mégis beszivárognak az információk a védett életünkbe.

Működésünk alapfeltétele a változás, változtatás.
A szigorú zárás, aztán újra nyitogatás újabb és újabb keretezést kíván tőlünk. Meg kell változtatni az életritmusunkat. Különösen nagy kihívás ez az időszak azoknak a családoknak, akik gyermeket nevelnek, hiszen nem a szokványos szünidő időszaka ez, hanem egy korlátozásokkal, kiszámíthatatlan holnapokkal terhes időszak. A változás gyakran szorongást, aggodalmat okoz a kicsiknek, ami a megszokottól eltérő viselkedésben, alvási, étkezési szokásaik megváltozásában tükröződhet. A stressz megelőzésében sokat segíthetünk a változások jól érthető előrejelzésével, személyre szabott napirenddel, a lehetőségek láthatóvá tételével.
A távoktatás időszakában az új platform használata szorongató lehet az autizmusban érintett gyerekek számára. Gondot okozhat a napirend változása, a programok elmaradása, az iskolai időstruktúra és a motivációs rendszer hiánya. Nehézség lehet a túl sok szabadidő, mert nehéz változatos aktivitásokat találni, megvalósítani, a külső programok körének beszűkülése miatt.

Mit tehetünk a saját és szűkebb környezetünk jobb - létért?

  1. Tervezzünk új napi rutint!

A tanulás optimális időtartamát, a feladattípusokat és azok sorrendjét érdemes a gyermek pedagógusával egyeztetni.

A szabadidő és játék tevékenységet szervezhetjük önállóan vagy családtagokkal.

A jól bevált rutin tevékenységek megtartása adhat egy keretet és biztonságot az új helyzetben.

  1. Alakítsunk ki a tevékenységeknek állandó helyet!

Jó, ha ez a hely a többi családtagnak és az otthon tanuló testvéreknek is komfortos. A zavaró ingereket amennyire lehet, próbáljuk meg kiiktatni ezen a munkahelyen.

  1. A házimunka átgondolása

A tevékenységek szervezéshez a siker érdekében, használjunk vizuális segédeszközöket, folyamatábrákat. A motiváció fenntartásához ne feledkezzünk meg a jutalmazásról, aminek előreláthatónak kell lennie.

 

  1. Számítógép használat

Szabályoznunk kell, mennyi időt tölthet a gyermek a gép előtt, amelyhez az időkeretek szigorú meghatározása szükséges.

  1. Szabadidő, testmozgás

A szabadidős értelmes eltöltéséhez érdemes választókártyákat használni és olyan aktivitásokat illeszteni a tevékenységek sorába, amelyek a gyerek számára kikapcsolódást nyújtanak.

  1. Stressz megelőzés és kezelés

Igyekezzünk a legkiszámíthatóbban tervezni. Ne feledjük: a bejósolhatatlanság nagyfokú szorongást okoz autizmusban.
A kedvenc tevékenységek, szokások megtartása segíthet a megelőzésben.
Hagyjunk időt a megnyugvásra! Ne sürgessük!- most, nem sietünk sehová.

Azt gondolom, ha a gyermek szükségleteihez igazodó módon és formában szervezzük mindennapjainkat és figyelünk arra, hogy kis lépésekben haladjunk, akkor kevesebb viharos nappalt kell megélnünk együtt. Ha az új dolgok bevezetésénél lesz energiánk még egy jutalmazási rendszer kialakítására is, akkor talán nagyobb nehézségek nélkül tudhatjuk magunk mögött a sokadik járványhullám hullámveréseit.

Sok erőt, türelmet és jó egészséget kívánok mindenkinek!

Fogt-Áman Krisztina

1. oldal / 2

© egy másik út
Free Joomla! templates by Engine Templates