Sokan megtapasztaltuk azt az érzést, amikor egy új ruha varrása vagy a póló címkéje zavarta a bőrünket. Akadnak emberek, akik nem szeretik, ha kétféle állagú étel keveredik a tányérjukon. Vannak köztünk olyanok, akik nehezen viselik a porszívó vagy hajszárító erős hangját.
Nehezítő tényező az is, hogy egyes érzékszervek szenzoros érzékenysége hullámzó lehet: az a hang, mely egyik nap elviselhetetlen, máskor nem okoz panaszt.
Mi állhat ezeknek a nehézségeknek a hátterében?
Nagy valószínűséggel, szenzoros integrációs zavar.
Mi is ez a szenzoros érzékenység?
Idegrendszerünk fontos feladata, hogy a környezetünkből érkező ingereket - látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés, egyensúlyozás, hőérzet – észlelje, a kapott információkat összerendszerezze és az agyunk számára értelmezhetővé tegye, majd az értelmezés mentén reagáljon. Ebben a folyamatban fontos szerepe van korábbi tapasztalatainknak, amelyeket össze kell kapcsolnunk az új információkkal, a helyes döntéshozatal érdekében. Amikor ebben a folyamatban zavar történik - nem megfelelő az inger szerveződés – a test nem ismeri fel az ingereket, akkor beszélünk szenzoros integrációs zavarról.
Az autizmusban érintett gyermekek esetében a szokatlan viselkedések hátterében gyakran társuló szenzoros nehézségek állnak. A szenzoros problémák megértése nem egyszerű feladat, mivel ezek a tünetek egyénenként nagyon eltérőek és változékonyak lehetnek.
Fontos értenünk, miért gondolkodik, kommunikál, viselkedik a gyermek teljesen másként, mint ahogyan az adott helyzetben várnánk tőle. Ezt a célt szolgálta az Egy Másik Út Alapítvány szenzomotoros terápiás tábora.
Arisztotelész óta úgy tudjuk, hogy a külvilágról alkotott képünket klasszikus értelemben öt érzékszerv határozza meg. Ennek a tudásanyagnak a feldolgozása mentén szerveztük a tábort.
A hetet a látással, hallással, tapintással, szaglással és ízleléssel, kapcsolatos kísérletekkel, mesékkel, játékokkal igyekeztünk megtölteni, autizmus specifikus köntösben. Elsődleges célunk volt, hogy a gyerekek egymással barátkozhassanak, ismerkedhessenek és a közös játék tevékenységgel, aktivitásokkal fejlesszük szociális kompetenciáikat.
Tapasztalataink szerint a kiszámítható keretek nagyban segítik a mindennapokban való beválást és az új körülményekhez való rugalmasabb alkalmazkodást.
A munkát szerződéskötéssel indítottuk, amelyben közösen meghatároztuk és rajzos formában rögzítettük az együtt töltött idő legfontosabb szabályait. Az elfogadást ujjbegy pecséttel szentesítettük.
Minden nap beszélgető körrel indult és végződött. Ezen alkalmakkor érzéstábla és érzelmi hőmérő segítségével mindenki beszélhetett az érzéseiről, feszültségi szintjéről, illetve feleleveníthette az adott nap legkedvesebb vagy legnehezebb pillanatait. Itt történt a napi önértékelés és az együttműködési készségre, kommunikációra, valamint a figyelem koncentráltságára a visszajelzés.
A 3 szintű jutalmazási rendszerben a vizuális megjelenítést a pecsétgyűjtő biztosította. A nap végén a nyomdákat be lehetett váltani a gyermek által választott édességre vagy matricára. Ennek a segédeszköznek kettős feladata volt. Egyrészt, hogy visszajelzést tudjunk adni a gyerekeknek arra vonatkozóan, hogy milyen viselkedésformát tartunk kívánatosnak a tábor során, másrészt olyan távlati célok megfogalmazása, amelyek a későbbi közösségi csatlakozások alkalmával is segíthetnek beilleszkedni, együttműködni (pl.: kooperáció, szabályok betartása, barátságos kommunikáció…)
Rajzos napirend segítette egy-egy nap eseményeinek a követhetőségét. Kialakításakor a láthatóság, illetve az 5-8 éves, nem olvasó korosztály számára is biztosítható érthetőség volt a rendező elv.
Mindenki készített Én-könyvet, amelybe a rajzok, feladatlapok, a legkedvesebb eseményekről készült képek és a pecsétgyűjtő került. Az alkotások, fotók utáni rövid bejegyzések megkönnyíthetik a későbbi felidézést, és segítségükkel gyakorolni lehet a történetmesélést.
Az étkezéseknél is fontos szempont volt a vizuális megsegítés. Mindenkinek eltérő színű, névvel –és óvodai jellel felcímkézett pohara, tányérja volt. Igyekeztünk feltérképezni, hogy az egyedi esetekben hogyan lehet javítani az étkezési nehézségeken. Az egyéni preferenciák figyelembevételével zajlottak a konyhai tevékenységek.
Fontos volt számunkra, hogy a különböző tevékenységek különböző terekben történjenek, jól követhetőek legyenek, és mindenki számára egyértelmű lehessen, hogy mikor, hol, mi történik. Biztosítottunk egy pihenő, félrevonuló helyet, ahova a gyerekek fáradtság vagy frusztráció esetén személyes tárgyaikkal visszavonulhattak. Ügyesen jelezték a segítségkérő kártya segítségével ez irányú igényüket, és megfelelő módon használták a nyugi kuckót.
A kirándulós napon - amely külső helyszínen zajlott és sok nehézséget jelentő változási lehetőséget hordozott - újra ismételtük illetve a helyzet adta aktualitásoknak megfelelően módosítottuk a szabályokat.
Zárásként a gyermekek erősségeit megerősítő oklevéllel és apró ajándékkal búcsúztunk.
Egyéni megfigyeléseket is végeztünk a hét során, amelyek tapasztalatait online illetve személyes konzultáció keretein belül megosztottuk a szülőkkel.
Az érintett gyermekek szüleinek köszönjük, hogy bizalmukkal megtisztelték alapítványunk munkatársait.
A résztvevő gyermekeknek hálásak vagyunk, hogy lelkesen végig játszották velünk a forró nyári napokat.
Fogt-Áman Krisztina
