Az adventi naptárunk december 7-én bizony átalakult. A várakozás időszakában én is szerettem volna apró meglepetésekkel és valamilyen követhető vizuális rendszerben megfoghatóvá tenni a decemberi napok múlását. Az adventi naptár tökéletes választásnak tűnt erre a célra. A kerettörténet szerint az angyalok minden nap bekukkantanak és ha látják, hogy délután alszanak a gyerekek, egy kis finomságot rejtenek a dobozba.
A délutáni alvás körül már akadtak nehézségek, ezért gondoltam jó apropó lenne, ha az angyalok éppen ezt jutalmaznák. Az első kibontott doboz után természetesen még egy pár dobozba belekukucskált, hátha ott is van valami, de a furfangos angyalok nem töltötték meg ezeket előre. A doboz nézésnek pár nap után kialakult egy rituáléja, helye és ideje lett. Ugyanakkor problémát okozott, hogy egyedül nem tudta melyik dobozt kell megnézni (hiszen még csak 2 éves). Minden doboz különbözik ugyan, de mégis csak szülői segítséggel vált azonosíthatóvá az aznapi. Szerettem volna, ha ebben a rituáléban megtapasztalhatja azt az élményt, hogy egyedül is tudom, melyiket kell kinyitnom a meglepetéshez. Így történt, hogy a kibontás után fordítva tettük vissza a dobozt, hiszen abban már volt valami. Ezt követően egészen jól vezette ez az egyértelmű vizuális rendszer a következő dobozhoz őt. És nekünk, szülőknek is egészen láthatóvá vált, hogy már csak pár nap van karácsonyig....
Ehhez hasonló apró technikákról és segítségekről beszélgettünk a legutóbbi Beszélgetések az autizmusról alkalommal. Számos olyan ötletet hallottunk érintett szülőktől, ami minket is újabb technikákra ösztönzött. Szívesen fogadunk beszámolót, vagy eszközt a karácsonyi időszakról, melyet itt a blogon keresztül meg tudunk osztani egymással.
Gyimesi Nóra