Egyszer egy egyéni terápia lezárásakor ezt írta nekem egy több éven keresztül hozzám járó fiatal búcsúzásképpen. “Amikor tanítasz nekem valamit, általában te is tanulsz valamit. Valami olyasmit tanulsz (te és én), amit máshol nem tanulhatsz meg.” Ez a mondat tökéletesen leírja azt, ami miatt elkezdtem az alapítványnál önkénteskedni 2010-ben, és ami miatt itt vagyok a mai napig. Szinte gyógypedagógiai tanulmányaim megkezdésének nulladik pillanatától itt vagyok. Együtt nőttem fel az alapítvánnyal. 10 év sok idő, eddigi életemnek majdnem az egyharmada. Mindaz, ami szakmai identitásomat, magabiztosságomat, felelősségtudatomat és az ismeretlen vagy új dolgokra való nyitottságomat meghatározza, az itt dolgozó kollégák, köztük az alapítvány korábbi vezetője, Mészáros Lőrinc és az idejáró családok kezdettől fogva érezhető bizalmának köszönhető. Ezért a mai napig nagyon hálás vagyok. Talán éppen ebből szeretnék most visszaadni, a kuratóriumi tagság elvállalásával, nagyobb és láthatóbb felelősséget kérve az alapítvány fennmaradásának biztosításában. A budapesti központ szakmai vezetése nagy feladat, ám úgy érzem, hogy a mögöttem álló évek, terápiák szakmai tapasztalata, illetve a kollégák szakmai és emberi támogatása segít majd ezen a területen is helytállni. Mindig is inspirált mások munkájának megfigyelése, a közös gondolkodás egy-egy olyan helyzetről, amelyben közvetlenül nem veszek részt. Rendkívül fontosnak tartom a partnerséget, mind az érintettekkel vagy a szülőkkel kapcsolatos munkában, mind pedig a velem együtt dolgozó szakemberekkel. Minden jól működő terápiás munka formálódást és változást hoz, függetlenül attól, hogy melyik székben vagy “házikóban” ülünk. Olyan ez mint egy folyton alakuló mozaik, amely az idő előrehaladtával újabb és újabb formákat rajzol ki. Én ezt a mozaikot szeretném tovább alakítani Önökkel és a mellettem dolgozó szakemberekkel, fenntartva azt a kíváncsiságot és alkotókedvet, amely az EMÚ szakmai műhelyét azzá a hellyé teszi, ahol jó dolgozni és ahol azt a segítséget és támogatást kapják a hozzánk forduló családok, amire leginkább szükségük van.