Gyimesi Nóra – kuratórium elnöke
Gyimesi Nóra vagyok, gyógypedagógus. Az alapítványhoz 2010-ben még önkéntesként csatlakoztam és azóta itt “ragadtam”. A kezdeti évek olyan mély nyomot hagytak bennem, hogy rövid idő után azt éreztem, én vagyok az a szerencsés ember, aki rögtön megtalálta a helyét a világban, Egy Másik Úton. Azóta fokozatosan egyre több szerepet vállaltam az alapítvány életében, a gyógypedagógiai feladatokon túl az alapítvány gazdasági vezetője voltam éveken át, illetve a korábbi kuratórium tagja. 2017-ben úgy döntöttem, hogy kétlaki életmódot választva az EMÚ pécsi központját kezdem el építgetni. 2018-ban megszületett a kisfiam, így akkor a budapesti központtól távolabb kerültem, ugyanakkor a pécsi központ vezetése egyre nagyobb szerepet kapott az anyaság mellett. 2020 januárjában megszületett második kisfiam, és a döntés, hogy a továbbiakban is szeretném, ha lenne Egy Másik Út, ennek érdekében vállaltam a kuratórium elnökségét és kezdtem el arról gondolkodni, hogyan lehet olyan új utakat építeni ezen a másik úton, ami még hatékonyabb működést eredményezhet mind gazdaságilag, mind szakmailag.
Jelenleg a pécsi központ szakmai vezetése mellett az alapítvány kuratóriumának elnökeként főleg globális szervezési, döntéshozói és kommunikációs feladataimnak teszek eleget. Elsődleges célom, hogy hosszú távon egy olyan szervezetté váljunk, ami mind a családok számára, mind pedig a szakmai munkát végző terapeuták számára egy stabil alapot jelent. Szeretném megtartani szakmai hitelességünket és nagyobb teret adni az érintett szülőkkel történő együttműködésnek.
Szári Laura – kuratóriumi tag
Egyszer egy egyéni terápia lezárásakor ezt írta nekem egy több éven keresztül hozzám járó fiatal búcsúzásképpen. “Amikor tanítasz nekem valamit, általában te is tanulsz valamit. Valami olyasmit tanulsz (te és én), amit máshol nem tanulhatsz meg.” Ez a mondat tökéletesen leírja azt, ami miatt elkezdtem az alapítványnál önkénteskedni 2010-ben, és ami miatt itt vagyok a mai napig. Szinte gyógypedagógiai tanulmányaim megkezdésének nulladik pillanatától itt vagyok. Együtt nőttem fel az alapítvánnyal. 10 év sok idő, eddigi életemnek majdnem az egyharmada. Mindaz, ami szakmai identitásomat, magabiztosságomat, felelősségtudatomat és az ismeretlen vagy új dolgokra való nyitottságomat meghatározza, az itt dolgozó kollégák, köztük az alapítvány korábbi vezetője, Mészáros Lőrinc és az idejáró családok kezdettől fogva érezhető bizalmának köszönhető. Ezért a mai napig nagyon hálás vagyok. Talán éppen ebből szeretnék most visszaadni, a kuratóriumi tagság elvállalásával, nagyobb és láthatóbb felelősséget kérve az alapítvány fennmaradásának biztosításában. A budapesti központ szakmai vezetése nagy feladat, ám úgy érzem, hogy a mögöttem álló évek, terápiák szakmai tapasztalata, illetve a kollégák szakmai és emberi támogatása segít majd ezen a területen is helytállni. Mindig is inspirált mások munkájának megfigyelése, a közös gondolkodás egy-egy olyan helyzetről, amelyben közvetlenül nem veszek részt. Rendkívül fontosnak tartom a partnerséget, mind az érintettekkel vagy a szülőkkel kapcsolatos munkában, mind pedig a velem együtt dolgozó szakemberekkel. Minden jól működő terápiás munka formálódást és változást hoz, függetlenül attól, hogy melyik székben vagy “házikóban” ülünk. Olyan ez mint egy folyton alakuló mozaik, amely az idő előrehaladtával újabb és újabb formákat rajzol ki. Én ezt a mozaikot szeretném tovább alakítani Önökkel és a mellettem dolgozó szakemberekkel, fenntartva azt a kíváncsiságot és alkotókedvet, amely az EMÚ szakmai műhelyét azzá a hellyé teszi, ahol jó dolgozni és ahol azt a segítséget és támogatást kapják a hozzánk forduló családok, amire leginkább szükségük van.
Balogh Klára – szülői platform képviselője, kuratóriumi tag
Balogh Klára vagyok, három gyermekem révén - szülőként - 6 éve állok kapcsolatban az EMÚ-val. Szociálpszichológiát tanultam, és a fenntarthatóság pszichológiájával foglalkoztam a gyermekeim születése előtt. Az utóbbi jónéhány évben a gyerekek ügyeinek intézése mellett inkább a családi vállalkozásunkban segítettem. Kettő fiúgyermekem autizmusban érintett, és enyhébb alkalmazkodási zavara miatt kislányom is terápiás ellátás alá került az EMÚ-ban. Az évek folyamán szinte mindenféle terápiás formában “megfordultunk” az alapítványnál, a gyermekek számára nyújtott foglalkozások és szülőkonzultációk mellett intézményi terepmunkát és különböző szülőtréningeket is igénybe vettünk. A terápiás folyamatokat kísérő számos kudarc és siker személyes tanulságai, és sok-sok a szülőtársakkal és terapeutákkal folytatott beszélgetés fontos felismeréseket érleltek ki a terápiás folyamat buktatóira és a sikert segítő körülményekre vonatkozóan.
Mint minden szülőt, engem is az a cél mozgat elsődlegesen, hogy gyermekeim a lehető legboldogabb és önálló életet élhessenek. Mindannyian tudjuk, hogy a sikeres alkalmazkodás egyik legfontosabb feltétele a támogató környezet. Meggyőződésem, hogy a szervezett, támogató szülői közösségek hosszú távon kulcsfontosságú támaszai lehetnek az érintett gyermekeket nevelő családoknak. Rég dédelgetett tervem, hogy a körülöttem előforduló informális szülői beszélgetéseket, melyek információk és jó gyakorlatok megosztásán túl komoly lelki támogatást is jelentenek a résztvevők számára, szervezettebb szülőcsoportok keretébe tereljem. Mindezek miatt vállaltam el szívesen Gyimesi Nóra felkérésére, hogy részese legyek az EMÚ újjáalakuló kuratóriumának, és segítsem egy szülői platform szervezését az alapítványnál.
Terveimben szerepel egy szülői képviselet létrehozása, aminek alapvető célja, hogy a szülői szempontok, vélemények, visszajelzések hatékonyabb képviseletet kapjanak az alapítvány életében. A szülőkonzultációk, fórumok, értékelő kérdőívek, emailes kommunikáció stb. természetesen eddig is adtak lehetőséget a vélemények jelzésére. Szeretném elérni azt, hogy a tendenciózusan felmerülő igények, észrevételek, kritikák, ötletek, de akár csak az egyszeri jelentős történések visszhangjai is felhangosítódjanak, és mindezen szülői benyomások és törekvések szervesebb módon beépülhessenek az EMÚ mindennapos működésébe.
Ennek keretében önsegítő szülőcsoportot (csoportokat) szeretnék indítani, melyek a szülők közti információ- és tapasztalatcserének, és a kölcsönös érzelmi támogatásnak kínálnának fórumot.
További célom, hogy segítsem a szervezettebb szülői szerepvállalást az alapítvány működésében, aminek része lehet az alapítvány számára kritikus időszakokban történő segítségnyújtás, pl. adománygyűjtés is.
Bízom benne, hogy sikerül felélénkíteni a szülői részvételt az alapítvány életében, és intenzívebbé és rendszeresebbé válhat az alapítvány kötelékébe tartozó szülők közti kommunikáció és ennek révén további értelmes hozzájárulást nyújthatnunk a családok alkalmazkodásához.